A blog 20080104-re utal, ami ugye egy dátum. Fontos nekem. Ekkor tudtam meg, hogy a Máté el fogja hagyni feleségét és velem szeretné élni az életét. Azt hittem, ha valaha azt meghallom, bár sosem hittem, hogy ez egyáltalán megfordulhat a fejében, mégis bekövetkezett. És azóta minden csak egyre nehezebb, pedig csak boldognak kellene lennem. Eddig nem létező félelmek születtek bennem az elvárások, megfelelés miatt. Ami eddig annyira jó volt, az vajon eztán is jó lesz majd? Na mindegy, nem hagyom magam lelombozni. Már csak 9 nap van az elköltözéséig...
Olvastam egy érdekes gondolatot, egy újságban. Márpedig, hogy "próbáljam meg megfogalmazni, hogy mik voltak azok a pontok, amik előre vitték az életemet"? Hát lássuk csak:
- az amikor megszületett a nagyobbik öcsém. Rájöttem, hogy már nem én vagyok a minden. És onnantól kezdve kezdtem önálló lenni.
- mikor a szüleim elváltak. Anyu keményen küzdött, hogy eltartson és felneveljen minket. Amit láttam, az hatással volt rám. Én is kemény lettem. Küzdő és harcos lélek :-) Csak más a motiváció és a cél. De nekem is nagyon fontos, hogy önállóan helytálljak, magam döntsek és a magam feje után menjek. Már tudom, hogy ez nem mindig így jó. De meg kell találni azt, akiben bízom és akinek hiszek a döntésében. Akinek aláírendelhetem az önállóságomat. Talán most megvan :-)
- ami biztosan előre vitte az az a tény, hogy nem vettek fel a tanítóképző főiskolára :-) Nem is értem magam, hogy az miért kellett (volna), de szerencse, hogy nem sikerült.
- minden egyes munkahely váltásom előrébb vitt, mert mindenhová hívtak. Ebből sikerült mindig előnyt kovácsolni. Sokmindent tanultam, tudom, hogy nagyjából mit szeretek csinálni és mit nem.
- az SPQR-nél megszerzett nemzetközi kapcsolatok most előre vihetnék. De egyenlőre nem hagyom. Most alá kell rendelődnöm a szerelemnek, mert az mindennél fontosabb. S, ha ő az egész életét felfordítja miattam, akkor nem hagyhatom itt.
- az, hogy kiharcoltam a "jussomat" anyutól, bár azért meg kell fizetnem érte. Az, hogy 20 évesen önállóvá tudtam válni megint csak sorsfordító volt az életemben.
- aztán az önálló akaratból és költségtérítés mellett kezdett tanulmányok megint csak értéket képviselnek. Mert ÉN akartam, ÉN választottam és MEGCSINÁLTAM. És nem is akárhogyan
- és most, azt hiszem, hogy megint egy olyan szakaszához érkeztem az életemnek, amikor VALAMI biztosan történni fog. Valami FONTOS és sorsszerű.
Többet kellene mosolyognom. Szeretek hidegnek, ridegnek látszani, megfigyelőként, kívülállóként viselkedni. Tudom, hogy e miatt nem sokan szeretnek és számomra ez nem is volna igazán fontos. De miatta kedvesebbnek kell lennem az emberekkel. Mégha nem is hiszem ezt őszintének. És az én értékrendszeremben előrébb helyezkedik el az őszinteség, mint a kedvesság. A tradicionális mondás szerint: "kedves legyek, vagy őszinte?" :-)
Szóval ezen még gondolkodnom kell. Hiszen: "A mosoly konvertibilis valuta", nameg: "Két ember között a legrövidebb út a mosoly". TANULNI KELL.
Olyan nehéz ám a helyes utat meghatározni. Hiszen annyi számomra elfogadható, sőt követendő gondolat létezik. A fentiekkel azonnal ellentmond az, hogy "Csak magamnak kell megfelelni". Most akkor hogyan is?
Egyébként toleranciát és türelmet tanulok manapság. A türelem már jobban megy, a tolerancia kevésbé :-( A világ legutálatosabb dolga az emberi hülyeség, azaz ostobaság. A második helyre a őszintétlenség és szarkeverés kerül. A harmadik helyért még folyik a verseny. Ha meglesz, majd jelzem.
Szóval ennyit a kezdetekről. Szeretnék őszinte lenni teljesen ebben a kapcsolatomban, mert nagyon fontos nekem. Hátha így az apró hülyeségek is megoldhatók. Tartóssá tehető a szerelem, a szeretet és a szexualitás. Azt hiszem, hogy az egész alapja az intimitás kialakítása, megőrzése és fenntartása lehet. Nem szabad, hogy eltávolodjunk egymástól és ehhez időnként erőt kell vennem majd magamon. De van miért. Van kiért. Tehát tanulásra fel....
Bár anyu szerint mostanában túl sokat gondolkodom, sokkal ösztönösebben kellene élnem. Már ideje volt, hogy valaki megmondja mit tegyek, mert a saját fejem után menni már fárasztó volt. Igyekezni fogok kevesebbet agyalni, időnként már méregnek érzem. Szóval CARPE DIEM!!!! Szeretettel várlak!!! (és azonnal szerzek a hűtőből egy feles pudingot :-))
Jó éjt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.